Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvány

Pikler Emmi az 1930-as években, gyermekorvosi pályája kezdetén a hagyományokkal szembeszállva új korszakot teremtett: felismerte, hogy a kisgyerek magával hozott képességeinek kibontakozásához kedvező feltétel, ha mozgás- és játékaktivitásába a felnőtt nem avatkozik be, hagyja saját üteme szerint fejlődni. Ahhoz, hogy a csecsemőnek kedve legyen a tevékenységre, szüksége van a szüleivel való meghitt kapcsolatra, ami elsősorban a kölcsönös interakcióban gazdag testi gondozás közben alakul ki. Elképzeléseinek igazságát beigazolódni látta az általa háziorvosként ellátott családok gyermekeinek fejlődésben. Ez a tapasztalat bátorította, hogy az 1946-ban általa alapított csecsemőotthonban is megvalósítsa merőben újszerű gyermeknevelési elképzeléseit. S ami addig még senkinek sem sikerült és a sikert elképzelhetőnek sem tartották, az neki sikerült: megalapozta az intézeti körülmények között élő csecsemők és kisgyerekek egészséges személyiségfejlődését, megóvta őket az egész életre kiható ártalomtól, a hospitalizmustól.